KÖZELEDJETEK AZ ISTENHEZ

Istenhez közeledni

„Közeledjetek az Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok” (Jak 4,8).

Nem látod az ösvényt, és sötét erdőbe kerültél? Mi bánt? Utat tévesztettél? Alaposan becsaptak? Állj meg csöndben, ne futkoss, ne kapkodj össze-vissza. A lelkünk ellenségei ellen harcolnak a csillagok is, míg a pályájukat befutják.

Újra őszintén, egyenesen, szívből szólni

Sokszor éveken át „Beszélgetünk”-„Elbeszélgetünk” különböző-körökben: anélkül, hogy a valódi problémáinkról őszintén megnyilatkoznánk egymás előtt.
       Millió közlés-hatás ér minket az u.n. tömegkommunikációs eszközök áradata révén. Annyi információt kapunk, hogy végül már menekülünk előlük.
       Pontosabban csak azokat az információkat fogadjuk be, amikről úgy véljük, hogy segítenek személyes szükségleteink és céljaink elérésében.
       Mindannyiunkban kialakult egy belső kapcsolórendszer, amelyik automatikusan kikapcsol, ha olyan közlések érkeznek, amelyek taszítanak minket.
       Nos, az átlagos egyházi, sőt ébredési-missziói közlésstílus korunkban annyira elidegenedett a mai embertől, hogy legtöbb ember „Kikapcsol”, ha azt a szókincset, azt a „Hangsúlyt”, azt a „Stílust” észleli, amit ma vallásos beszédnek neveznek.
       Ez a legtöbb ember számára érthetetlen „Kánaáni” nyelv teljesen csődbe jutott.
       Egy megoldás van : Újra őszintén, egyenesen, szívből szólni arról, ami valódi gondunk és valódi örömünk. Az őszinte szó olyan ritka, hogy ha valahol felcsendül, akkor minden ember füle–szíve azonnal „Vételre Kapcsol.”

Szavaink legyenek egyszerűek, elevenek és őszinték

Alapvető hiba a mai embernél, hogy túlságosan komplikáltan beszélnek. Az egyszerű, őszinte, tömör beszéd helyett, körülményes, terjengős, és nyakatekert mondatokban.
John Stott a megfelelő, és a „majdnem megfelelő szavak” közti különbséget így jellemzi ironikusan. „A két szó között annyi csak a különbség, mint a szentjánosbogár és Szent János között. Szavaink legyenek egyszerűek, elevenek és őszinték. Az ostoba állmondatok állgondolatokat közvetítenek, állfélelmet vetnek fel, és állreménységeket ajánlanak. A szavak olyan szépek, mint a szerelem és ugyanolyan könnyű hűtlenül elárulni őket.”
(John R. W. Stott: Hiszek az Igehirdetésben. Harmat Kiadó. 1992. 216 old.)

Őszinte hangok a misszióban

Ezek az őszinte hangok elmossák a misszióban a társadalmi, anyagi, szociális, kulturális, és egyéb különbségeket. Amelyek a valós életben nagyon is megvannak. És, közel hozzák egymáshoz ezeket a problémáikban közös embereket.
       Miért? Miért? Miért?
       Mert nemzedékünk alapvető problémája lett a magányosság. Gépek, csodás eszközök, televíziók, számítógépek veszik körül az iszonyatos magányosságba különült milliókat.
       Csodás gépek vannak, de nincs egy őszinte ember - akivel igazi gondolatcserét lehetne folytatni.
       Ebben a pestises légkörben növekszik a depresszió, a szenvedélybetegség, az öngyilkosság. A teljes élet, és létértelmetlenség tudat.
       Az igazi, személyes kapcsolat utáni vágy: ez a fejlett „civilizált”, „fejlett” ipari társadalmak alapszükséglete.
       Sajnálatos, hogy kifejlődött egy hamis felhangú keresztyén bizonyságtétel típus is.
       Mindenki ismeri az olyan beszámolókat, amikor a bizonyságtevő elmondja, hogy régen milyen bűnei voltak. De most - amikor beszél - már a megtért, kegyelmet nyert győztes ember szól belőle. Ez a séma feltétlenül kisebbrendűség érzést kelt a hallgatóban.
Alapvető baja abban van, hogy felette áll annak, akit megszólít, ahelyett, hogy mellé állna.

Pál apostol nem szégyellt aktuális gyengeségeiről is szólni

Az Úr „ …ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem”(2Kor 12,9).
       Mi pedig gondosan eltakargatjuk nyitott sebeinket, mintha nálunk már minden rendben lenne.
       Igazi kommunikációhoz csak akkor jutunk, ha lemondunk a „szégyen takargatásáról”. Ekkor észreveszik embertársaink bennünk a hozzájuk hasonlító testvért.
       Ha az Úr Jézus nem mondta volna el a tanítványainak sokféle megkísértését, akkor nem tudnánk erről semmit.
       Jézus Krisztus nem titkolódzott, csak mi akarunk tökéletesnek tűnni társaink jelenlétében? Természetesen nem a különféle intim bűnök részletes, nyilvános kiteregetésére akarok buzdítani. Némely dolgok a gyóntatószékbe, vagy a lelki gondozóra tartoznak! Hanem csupán arra kérni embertársainkat, hogy kezdjünk új életstílust!
       Nevezzük ezt a „sebezhetőség életstílusának”. Nagyszerű dolog!
       Mondjuk meg azoknak, akik tanácsért jönnek hozzánk, hogy mi is hasonló problémákkal küzdünk!
       És, „együtt” kérjük az Úr Jézus erejét, és kegyelmét. Ha így teszünk, másokat megnyerhetünk. Ám elveszíthetjük „jó hírünket”, hogy: „Mi vagyunk azok, akiknek semmi problémájuk nincs!”
       Lelkesedés, öröm és hála kell kísérje azoknak útját, akik az Istentől nekik adott vágányokon gördülnek előre! (Kol 3,15-23).

http://lelekmentomisszio.blogspot.hu/2013/02/jojjetek-utanam-mondj-igent.html 

Ezt olvassa el mindenki - tanulságos "történet"

Istennel beszélget egy emberrel.

- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol?

Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket, és megengedi az embernek, hogy betekintsen.

A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt, és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.

Az embernek elkezdett csorogni a nyála.

Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak, és halálsápadtak voltak.

Az összes éhezett.

Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez.

Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.

De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.

Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál, az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.

Isten kitárta azt, és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.

Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.

Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.

De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.

A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak "képesség" kérdése, ők megtanulták egymást etetni,
míg a falánk, és önző emberek csak magukra gondolnak.

"Amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol itt van a Földön."
Felmérés szerint az emberek 93%-a nem küldi tovább ezt a levelet.

Csak 7 % az, aki úgy érzi, megosztaná a kanalát másokkal is. (ism.i)

Kedves Látogatóim!

A földön minden gonoszságnak csak egyetlen oka van: "Ez az enyém!" 

Az Újszövetség "gőgnek" nevezi ezt a magatartást.
Amelyben az ember saját személyét, és erejét magasra emeli.
Megveti a felebarátját, és csak a földi dolgokban bízik.
Megveti az Isteni törvényt (Jak 4,16 ; 1Tim 3,6).

http://lelekmentomisszio.blogspot.hu/2012/10/ez-meghalt-egy-oregasszony-es-az.html

 

Isten szándéka megvalósul... 

Teremtőnk nagyon sokáig engedte, hogy az emberi uralom hiányosságai mára már mindenki számára nyilvánvalókká legyenek.
Teljesen rossz irányba mennek a dolgaink.
Isten ígéretei szerint, most már meg fogja tenni, hogy hamarosan közbelép.
Az Úr Jézus megmondta, és megígérte, hogy Isten belép az emberi ügyekbe, az emberi történelembe.
Megálljt fog parancsolni a szomorúságnak, az éhezésnek, a szenvedésnek, a mások kizsákmányolásának, a betegségeknek, és a halálnak...

"Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: Az ÚR szent tulajdona!"...
"Attól a naptól fogva nem lesz többé kereskedő a Seregek Urának házában"
(Zak 14.20-21). 

http://lelekmentomisszio.blogspot.com/2013/02/isten-szandeka-csillagfordulas.html

A közelgő húsvét ünnepére való tekintettel

Szüntelenül az Úrra nézzünk! Magasztaljuk a Szent nevét!
Az Úr Jézus szeretete felénk, óriási csoda.
Ennél jobban nem szerethet bennünket senki, hiszen Önmagát adta értünk.

"A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig" (Jn 13,1).

Kedves Barátaim, Kedvelőim, Olvasóim...!

Ezernyi emlék, amely nyomot hagyott bennem. Sok millió szó, melyet

felidézve könnyes lesz a szemem. Csillagnyi mosoly, melyet Ti szereztetek
nekem...köszönöm Barátaim, Társaim, hogy vagytok nekem.

Szeretettel hívunk, várunk Közösségünkbe.
Jöjjetek, és legyetek társaink, várjuk együtt az új tavaszt.

LÉLEKMENTŐ MISSZIÓ - HUNGARY - KÖZÖSSÉG
http://plus.google.com/communities/115210668902714022534
Saját profilom a Google oldalon:
http://plus.google.com/101897334546147625696
email: missziovisegrad@gmail.com

A Honlap megtekinthető:
http://www.wix.com/lelekmento/misszio

Twitter követés:
https://twitter.com/LlekmentMisszi

Facebook oldal:

http://www.facebook.com/pages/Lélekmentő-Misszió/466714740009276

A JÓ ISTENÜNK ÁLDÁSÁT - KEGYELMÉT KÍVÁNJUK!

Kérjük együtt, hogy e lelki üzenet mindenütt fogékony, és nagylelkű szívre találjon.

 

DICSÉRTESSÉK A JÉZUS KRISZTUS!

Visegrád, 2013. március 17.

                                    Sok szeretettel és üdvözlettel:
                                    Móritzné Nagy Ilona teológus- misszionárius



 Megjegyzésem a fenti videóhoz:
TÁNCZOS KATALIN ÁLTAL ÍRT IMA

http://www.youtube.com/watch?v=zfCdS_7fqeI

Tánczos Katalin, a hajléktalan költőnő megrázó imája: Az én Miatyánkom.
Jézus Krisztus "Mi Atyánk!" - Imájára építve, az igazi alkotója ennek a szép fohásznak!  

Dr. Papp Lajos szívsebész professzornak is elküldte a verset egy Iregszemcsei idős tanárnő.

A Professzor JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD című könyvében, a 119. oldalon található. Így vált közismertté.

Én is feltettem, a blog oldalon lévő írásomhoz, és meghallgathatjátok, ezt a szép videót.

Nagyon szép, igaz minden szava. Lélekbe markoló, szívszorító.

Többszöri meghallgatása után is könnybe lábadnak a szemeim...