2013. november 3., vasárnap

EMLÉKEZTÜNK - EMLÉKEZÜNK RÁTOK



EMLÉKEZTÜNK - EMLÉKEZÜNK RÁTOK

Drága családtagjaink, szeretett régi jó barátaink!
Emlékeztünk - Emlékezünk Rátok, nemcsak így novemberben...
Gondolatban, lelkünkben mi is Veletek szárnyalunk...
A Magasságos Ég felé kitárjuk két karunk...könnyes szemmel emlékezünk Rátok!
Angyali kísérettel messzire mentetek, de a mi szívünkben mindig itt vagytok, és jelen lesztek!

Tudjuk, hogy milyen közel van az élet, és a halál egymáshoz!
A halál egy sötét, és fekete szolga, amely az életünk szekere mögött lovagol.
De a halál keze csak addig ér, ameddig ez a látható világunk kiterjed.

Hálásak vagyunk az Úr Jézusnak, hogy van számunkra egy hely, ahol a halál már nem a testőrünk többé!
"Isten letöröl minden könnyet a szemükről,
és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás,
sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak."
A trónuson ülő ezt mondta: "Íme, újjáteremtek mindent".
És így szólt: Írd meg, mert ezek az igék megbízhatóak, és igazak!"
És ezt mondta nekem: "Megtörtént!
Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég.
Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.
Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz" (Jel 21,4-7).

SIESSÜNK
  
Siessünk szeretni az embereket
olyan gyorsan mennek el
cipő marad utánuk meg süket telefon
csak ami nem fontos az cammog, mint a tehén
ami igazán fontos, oly gyors hirtelen történik,
utána a csend normális, egészen kibírhatatlan,
mint a tisztaság amely legegyszerűbben
a kétségbeeséstől születik
amikor valakire gondolunk nélküle maradván.

Ne légy nyugodt, hogy van időd
mert a bizonyosság bizonytalan,
elveszi érzékenységünket, mint minden szerencse
úgy jár egyszerre a kettő mint a pátosz és a humor
mint két szenvedély,
mely egynél mindig gyengébb,
oly hamar mennek el,
mint a júliusban elhallgató sárgarigó
mint egy esetlen hang
vagy egy ügyetlen meghajlás
becsukják szemüket, hogy lássanak igazán
nagyobb kockázat egyébként megszületni,
mint meghalni
mindig túl keveset és túl későn szeretünk.

Ne írj róla túl gyakran,
de írj egyszer s mindenkorra,
és olyan leszel mint a delfin szelíd erős.

Siessünk szeretni az embereket,
oly gyorsan mennek el,
és azok meg, akik nem mennek el,
nem mindig térnek vissza
hisz soha nem tudni a szerelemről,
hogy az első az utolsó,
vagy hogy az utolsó - első.

(Jan Twardowski versét Sajgó Szabolcs fordította)

Kívánok Mindnyájatoknak - Szép - Boldog - Egészségben gazdag  - Nyugodt - Békés napokat!
ISTEN ÁLDÁSA ÉS ÉRINTÉSE KÍSÉRJEN BENNETEKET - SZÍVETEKET - LELKETEKET!

MINDEZEKÉRT - DICSÉRTESSÉK AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS! 
ÁLDOTT LEGYEN ÉRTE AZ Ő SZENT NEVE!



Visegrád, 2013. november 03.

                   Sok szeretettel és testvéri üdvözlettel:
                   Móritzné Nagy Ilona teológus-misszionárius


"Dicsérjétek az Urat!
Dicsérd, lelkem, az Urat!
Dicsérem az Urat, amíg élek,
zsoltárt zengek Istenemnek,
míg csak leszek" (Zsolt 146,1-2).


CSAK A SZERETET - Dalszöveg 

Ottmaradni a harcban, mikor fárad a kéz,
Az az egyetlen tarthat, ami több mint az ész.
Csak a szeretet képes, amire semmi más,
Hogy elveszhetett az érdek, de élni fog a világ.
Az hogy életét adja ellenségeiért,
Vérét omlani hagyja, ilyet ki hallott még.


Refrén:
Mindig súgod, hogy küzdjél, látod érdemes volt,
Többet adott a hűség, mint a pillanatot.
Tűzben izzani végig, mint a legelején,
Csak a szeretet visz, hogy odaérj. Ho-ó-ó
Csak a szeretet visz, hogy odaérj.


Közeledik az óra, már csak alig elég,
Haza repül a gólya, tudja az idejét.
Vár egy terített asztal, körben millió szék,
És ott van, akit magasztal a győztes emberiség.

Refrén:
Mindig súgod, hogy küzdjél...

 Angyal gif

2013. november 1., péntek

SZENTELJ MEG ENGEM




KRISZTUS LELKE SZENTELJ MEG ENGEM!

Krisztus lelke, kifogyhatatlan gazdagságod által
   szentelj meg engem!
Krisztus teste, önfeláldozó szenvedésed által
   üdvözíts engem!
Krisztus vére, szívednek rám áradó melege által
   ihless meg engem!
Krisztus kínszenvedése, azzal az erővel,
amellyel kínjaidat elviselted,
   erősíts meg engem!
Óh, édes Jézus, mert te oly végtelenül jó vagy,
   hallgass meg engem!
Sebeid mélyén, mert az biztos menedék nekem,
   rejts el engem!
Gonosz ellenségtől, mert másképpen legyőznek,
   oltalmazz meg engem!
Halálom óráján, amikor szívem remeg a félelemtől,
   szólíts magadhoz engem!
S mert kezdettől fogva szerettél,
   vonzz magadhoz engem,
hogy szentjeiddel dicsérjelek téged,
Uramat, Istenemet,
   mindörökké. Ámen.

/Lolyolai Szent Ignác imája nyomán/


A SZENTEK TITKA

A szent mindig időszerű. Küldetése korához szól ugyan, de műve sokszorosan túléli őt ezen a világon.
Üzenete mindig érvényes, mert az evangéliumot nem csupán tanítja, de hitelesen meg is éli.

Szent az az ember...akitől a kegyelem nem tágít...
A szent titkokat hordoz szívében, mégpedig a nyomába szegődött kegyelem titkát
.
Ez a titok égeti, sürgeti, űzi és hajtja, szinte megállás nélkül, a beteljesedés felé.
Az öröm és a kudarc, a siker és a csalódás, a gyűlölet, a pénz és minden egyéb pelyva számára.
A szent Isten bűvöletében él, s elég eme bűvöletben. Szeretni akar csupán, s tenni azt, amit Istene elvár tőle.

A szentek élete érthetetlen, sőt kihívás az Isten létével is kínlódó környezet számára.
Nem lehet szó nélkül hagyni, ha egy ember kilép az "éjszaka kellős közepébe", és Ábrahám módjára maga mögött hagy mindent, amit a józan ész értéknek tekint, s nekivág a teljesen ismeretlen bizonytalanságnak.

Isten kegyelme dolgozik a szentben, mert küldetése van, és a szent megváltoztatja azoknak az életét, akik valóban hallgatnak rá.

Bár a szent Isten választottja, és Ő nagy feladatokra hívja, nincs előnye az átlagemberrel szemben. Keményen, és nem egy ízben keservesen meg kell küzdenie önmagával, érzéseivel és a körülményekkel.

Miként Szent Pál, úgy a későbbi korok szentjei is bőségesen részesednek Krisztus sorsából.
A legtöbb szent életében megtalálható az a csipkebokor, leprás vagy barlang, amely határkövet jelent életében.
Ez a határkő jelöli azt a pontot, amikor a szent véglegesen elszakad a világtól, önmagától, és további élete csupán szárnyalás az Örök Titok irányába.


MINDENSZENTEK ÜNNEPE

A Mindenszentek (latinul: Festum Omnium Sanctorum) a katolikus és az ortodox egyház ünnepe.
A megdicsőült egyház ünnepét november elsején, az ortodoxia pedig egy héttel később ünnepli.
A szenvedő egyház ünnepe, amely november másodika, azaz a Halottak napja.

A Mindenszentek napján, mindazon megdicsőült lelkekre emlékezünk, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalandárium név szerint külön nem tud megemlékezni.


HÍVOM AZ ÉLŐKET SIRATOM A HOLTAKAT

Halottak napján megemlékezünk eltávozott szeretteinkről.
Éppen ezért, siessünk szeretni az embereket, mert olyan gyorsan mennek el.

Isten gyermekei számára a halál csak átmenet az -"ÉLETBE".
Aki az Úr Jézusra néz, a feltámadásra és az életre, az máris átment a halálból az életre.
Mert ami ebben az életben elkezdődik, a halálon túl csak folytatódni fog.
"Így van a halottak feltámadása is...Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test...És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is...Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba" (1Kor 2,44-53).


Jézus mondta:... "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?" 
(Jn 11,25-26)


MINDEZEKÉRT - DICSÉRTESSÉK AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS! 
ÁLDOTT LEGYEN ÉRTE AZ Ő SZENT NEVE!


Visegrád, 2013. november 01.

                             Sok szeretettel és testvéri üdvözlettel:
                             Móritzné Nagy Ilona teológus-misszionárius




BÚCSÚDAL  -  Dalszöveg

Itt állunk mind, úgy hallgatunk.
Mit mondhatnánk? Nincs szavunk.
Szíved nem él, hová lettél?
Egyedül mentél.

Már csak emlék, kedves a kép,
Úgy nevettünk nem oly rég.
Tiéd sok tárgy, velünk maradt,
Itt voltál, igaz.

Most búcsúzunk, most sírhatunk,
Nem ölel (a) két karunk.
Fagyott a föld, a mély bezár,
Bennünk élsz tovább.
Fagyott a föld, a mély bezár,
Bennünk élsz tovább.

Megrendülten gondolunk rád,
Nem hisszük el, hogy nincs tovább.
Lehunyt szemed nem látja már:
Mindenütt virág.

Kint alszol majd a hideg télben,
Eszünkbe jutsz néha éjjel.
Nem vagy többé, nincs ilyen más,
Egyetlen voltál.

Itt állunk mind, úgy hallgatunk.
Mit mondhatnánk? Nincs szavunk.
Szíved nem él, hová lettél?
Egyedül mentél.

Már csak emlék, kedves a kép,
Úgy nevettünk nem oly rég.
Tiéd sok tárgy, velünk maradt,
Itt voltál, igaz.

Most búcsúzunk, most sírhatunk,
Nem ölel (a) két karunk.
Fagyott a föld, a mély bezár,
Bennünk élsz tovább.
Fagyott a föld, a mély bezár,
Bennünk élsz tovább.

Megrendülten gondolunk rád,
Nem hisszük el, hogy nincs tovább.
Lehunyt szemed nem látja már:
Mindenütt virág.

Kint alszol majd a hideg télben,
Eszünkbe jutsz néha éjjel.
Nem vagy többé, nincs ilyen más,
Egyetlen voltál.

Szaval: Sztankay István
Énekel: Alex Tamás
Angyal gif