.jpg)
Az Istentől független élet, igen gyászosnak bizonyult...
A fogyasztói társadalom ezernyi elvont kényszere nyomaszt bennünket; venni kéne...venni kéne...kapni kéne...kapni kéne...
Ezt harsogja minden körülöttünk.
Milliók érzik magukat szabadnak, de egyáltalán nem azok.
Annyi minden fogva tart bennünket...
Növekszik a hatalomvágy, a kapzsiság, a korrupció, a nagyfokú anyagi egyenlőtlenség, az előítélet, erőszak, az antiszociális viselkedés...
A földön minden gonoszságnak csak egyetlen oka van: "Ez az enyém!"
Az Újszövetség "gőgnek" nevezi ezt a magatartást.
Amelyben az ember saját személyét és erejét magasra emeli.
Megveti a felebarátját, és csak a földi dolgokban bízik.
Megveti az Isteni törvényt (Jak 4,16 ; 1Tim 3,6).
Van megoldás...
Ezt csodálatos egyszerűséggel foglalja össze az Úr Jézus:...
"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek" (Mt 11,28).
Jézus békéje ajándék mindenkinek aki kéri.
Olyan béke ez, amelyben személyiségünk örvendezik.
A "világ békessége" előbb-utóbb kétségbeeséshez és csalódáshoz vezet.
A világ békéje a hatalom és a birtoklás ingatag talajára épül.
A világ békéje az ellenség kompromisszuma: egyenlőre nem öljük meg egymást.
Jézus békéje a megbocsátás és a békéltetés szolgálatát is magába foglalja (2Kor 5,16-21).
Az Úr Jézus békéje akkor áraszt el bennünket, ha a Szentlélek által Jézus Krisztus lesz életünk középpontja.
Kedves Látogatóim!
Felismerjük Benne, a megmentőnket?
Vagy minket is meg fog siratni? (Lk 12,41-44)
"...hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!" (Mt 23,37)
Ez a féltő szeretet hangja. A hasonlat csodálatos.
A tyúkanyó veszélyt jelző hívására, a kiscsibéi hozzá futnak, és védelmet találnak a szárnyai alatt.
És, mi emberek? Ugyan: - mennek a dolgaink, nincs semmi komolyabb baj, süt a nap, béke van, meg amúgy ráérünk...
A veszély annál nagyobb, minél kevésbé látszik, mivel az ember nem lát előre.
De csak Isten tudja, hogy mit hoz a holnap, mit hoz a jövő.
Figyelj szavára, amíg nem késő!
Az a Jézus Krisztus, akiben ez a megbántott, megsértett Isten utánunk jött nagy szeretetével.
Isten egyoldalúan biztosít minket mérhetetlen szeretetéről, hűségéről, és kegyelméről.
Az Úr Jézus utat taposott a mennyország kapujáig.
Kinyitotta a kaput, és azért jött utánunk, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.
Haza lehet jönni! Haza lehet találni!
Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni"
(Zsid 13,8-9).
Az Úr Jézus üzenete így szól hozzánk a jelenlegi világunkban, és ezt hittel fogadjuk el:
"...Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön" (Mt 28,18).
A hajnal első sugarai egy fényes, nyitott ajtót ragyogtatnak fel a világosodó égboltozatra.
Egy fényes nyitott ajtót ragyogtatnak fel számunkra a lemenő napsugarak is.
A titok a jelenben rejtőzik; ha a jelenre összpontosítasz, meg tudod jobbítani. És ha jobbá tetted a jelent, akkor az is, ami utána következik, jobb lesz. Felejtsd el a jövőt, s éljed életed minden napját a Törvény tanítása szerint, és abban a hitben, hogy Isten gondoskodik gyermekeiről. Minden nap magában hordozza az Örökkévalóságot (Paulo Coelho).
Biztos vagy benne, hogy Ő a szívedben van?
Az Úr Jézus ezt mondja:- gyere „Kövess engem!”
És, kérdezi:- „Szeretsz-e engem?” (Ján 21,15-19)
Az üdvösséget kínáló Isten folyamatos párbeszédet folytatott, a tőle elszakadt, és az elszakadás következtében nyomorúságokkal küszködő embervilággal.
Az evangélium megszólítja az embereket, és válaszra vár.
A válasz a hit. Az Ige hitet ébreszt.
A hit egzisztenciális kockázat. Egész lényünket érinti.
Kockázat nélkül nincs hit. De a hitetetlenség is kockázat.
Ugyanakkor a hit, nem sötétségbe ugrás, mert az ember Isten szavára, és hívására válaszol.
Az Úr Jézus e világért meghalt, feltámadása után parancsba adta az evangélium hirdetését.
Nemcsak egy kiváltságos réteg feladata, hanem minden egyes keresztyénné.
Az Úr Jézus úgy gondoskodik tehát új munkásokról, hogy az újonnan megtérteket mindig munkába állítja.
A Máté apostol által írott, tartalmazza a legteljesebb szöveget.
Az Úr Jézus így szól hozzánk:
„Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,18-20).
Aki ebben a munkában hajlandó részt vállalni, annak a távozó Úr Jézus Krisztus állandó, valóságos, és örök közösségét ajánlja fel;- addig is, amíg dicsőséggel újra eljön.
Mit cselekszik most az Úr? Helyet készít nekünk!
Amit szem nem látott, fül nem hallott, ember szíve meg nem sejtett, azt készítette el Isten az Őt szeretőknek!
Ő személyesen fog visszatérni! (Jn14,2-3)
Maga az Úr Jézus jön vissza! Visszajön, mert nagyon szeret bennünket!
"Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.
Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.
Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik,
mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig.
Sátrat készített a napnak, amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján.
Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi" (Zsolt19,2-7).
Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.
Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik,
mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig.
Sátrat készített a napnak, amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján.
Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi" (Zsolt19,2-7).
DICSÉRTESSÉK AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS!
Kérjük együtt, hogy e lelki üzenet mindenütt fogékony, és nagylelkű szívre találjon.
Visegrád, 2013. április 21.
Sok szeretettel és üdvözlettel:
Móritzné Nagy Ilona teológus-misszionárius
http://www.wix.com/lelekmento/misszio
http://lelekmentomisszio.blogspot.hu/2013/03/jezus-mi-jotevonk.html
http://lelekmentomisszio.blogspot.hu/2012/12/valaki-itt-jart.html
http://lelekmentomisszio.blogspot.hu/2012/11/dragako-es-kavics.html
VálaszTörlésLáttam a csodát
Éppen felszálltam a vonatra már is indult. Még szerencse, hogy találtam egy helyet
a baloldali ablak mellett. A Nap besütött az ablakon, de már nem melegített.
Ősz volt. Néztem a Napot és gondolatban messze – messze szálltam. Távoli bolygókra, csillagokra. Gondolkoztam az univerzum végtelenségén, és az időtlen időről.
Igaza volt Einsteinnek. Nincs idő. Csak mi emberek találtuk ki, viszonyítási alapul.
Tőlünk függ, hogy meddig tart? Van, amikor soká, például, egyik nyugdíjtól a másikig, milyen hosszúnak tűnik.
De ha arra gondolok, hogy milyen hamar elfogy, akkor viszont rövid az idő.
Mikor feleszméltem gondolataimból, a Nap már más irányból világított be a vonat ablakán. Biztosan a sínek kanyargása miatt. Elkezdtem figyelni, a Nap útját.
A felhők játékát, ahogy pillanatok alatt öltenek új és új formát, ahogy játszanak egymással. Mintha csak fogócskáznának. Az égszínkék felhőket és a tengerkéket, kergették a bárányfelhők. Gyönyörű volt. Lelkemet valami nyugalom és béke töltötte el.
Csak néztem és csodáltam. Néha mintha tengeröblöt formáltak volna, és a bárányfelhők volnának a partok, buja növényzettel.
Aztán szétoszlott, s percek alatt újra kék volt minden. Majd változott a kép.
Szürke felhők jöttek szinte a semmiből. A világoskékből tengerszem lett, vagy tán egy égi tó? A mélykék a partszegély, s a szürkék a hegyek. Állandóan változtak, sötétek és világosszürkék. Dombok és hegyek és egyre meredekebbek.
Aztán, mint a cigarettafüst, fátyolosan megjelent egy ködfoszlány. Sűrűsödött, mint egy vattacukor és egyre fehérebb és fehérebb lett. Aztán egy bárányfelhő érkezett, majd egyre több és több. Betakarták a tengerszem feletti teret. Széleik cakkosak voltak.
Mintha fodrosak lettek volna, vagy göndörök, mint a bárányok. Talán ezért is hívják őket bárányfelhőknek?
A Nap mintha játszana velük. Öreg létére beszállt a játékba. Hól a hegyek mögé bújt, hol vidáman előbukkant s kerek arccal rájuk nevetett.
Hosszú volt az utam s megadatott, hogy végignézzem játékukat. Jó volt nézni.
Míg gyönyörködtem bennük, alig vettem észre, hogy a Nap már az ég pereméről kacsingat vissza a felhők játékára. Majd hirtelen mintha egy kráter közepébe bukott volna, izzott, mint a láva. Körülötte vörösben tündökölt minden, mint bíbor színű palást. Csak egy – egy sötét felhő úszott a Nap elé, jelezve, hogy nemsokára vége a napnak. Aztán megérkeztek és egyre sűrűsödtek, az éjt jelző fekete fellegek. Mint egy mágus, pillanatok alatt eltüntetve a Napot. De bennem nyomot hagyott. A látvány, amiben részem volt, maga volt a csoda. Amíg élek nem felejtem el!
Merengés
Merengek a múlton s az élet utamon.
Gondolatban jelent, és múltat kutatom.
Nézem a patakot, amely tovaszalad.
Szép az erdő, amelyre nincsenek szavak.
Oly szép a természet, mit Isten alkotott.
Mohát a fákon, és a vízen, a habot.
A szökkenő szarvast, a csendes őzikét.
A zöldellő rétet, virágot és bibét.
Égen a csillagot, s a felkelő Napot.
A Holdat az égen, és én, miért vagyok?
Nem találom helyem, bárhová is megyek.
Mindig is igyekszem, hogy jó ember legyek.
Másokért élek, amióta csak vagyok.
Soha nem értem, mit akarnak a „nagyok”!
Üdv: Szalianna
Igen, úgy látom, mintha az Úr Jézus mosolygott, és bólintott volna erre az írásra.
TörlésDerűsen int felénk, és egyetért Velünk:
Soha nem értem, mit akarnak a "nagyok"!
Sok szeretettel és üdvözlettel: Ilona