VISSZAJÖHETSZ

Napjainkban a fiatalok várják az útbaigazítást, és a jövőbe mutatást. Mintaképet, és életcélokat keresnek. Olyanok, mint a gyönyörű új gépkocsik, amelyeknek minden része tökéletes, csak éppen benzin nincs a tartályukban. Külsőleg pompásak, de nincs semmi benső erőforrásuk.

Miért vagyunk üresek?

Megpróbáljuk feltölteni magunkat tudománnyal, és műveltséggel, jóléttel és élvezettel, és sok mással, amiről azt gondoltuk, hogy szükségünk van rá.

De továbbra is üresek vagyunk. Miért vagyunk üresek?

Mert a Teremtő önmagának alkotott; és soha nem találjuk meg a teljességet, és betöltöttség érzetét a Vele való közösség nélkül.

Azonban rájöttem, hogy nem vagyok egyedül...

Az egész emberiség velem, veled bolyong, mert ugyanazt keresi.

Nemzedékek óta rémült gyermekként rohangálunk egyik zsákutcából, a másikba.

Állandóan biztatjuk magunkat;- „Ez a helyes ösvény, ez visz minket a célhoz.”

De mindig tévedünk! Önelégültek, és büszkék vagyunk vívmányaink miatt.

Azonban hiába van fejünk teletömve ismerettel, ha a szívünk üres. Olyan épületeket emelünk, amelyek mellett Bábel tornya is hangyabolynak tűnik;- de vajon csökkent-e egy jottányival is a bennünk érzett üresség?

Isten szól a lelkiismeretünkben

Isten állandóan szólongat a lelkiismeretünkben, a Szent Lelke által, Isten beszél a Szentírásban, Isten beszélget a sötét helyeken, Isten szólt Jézus Krisztusban.

Isten kéri az embert, hogy forduljon vissza Hozzá.

A megtérés, a „megfordulás” gondolatával.

 

Segítenek-e megfejteni a kérdést, hogy miért is vagyunk itt?

Miért jött az Úr Jézus?

 „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse ami elveszett.”
(Lk 19,10).

Az első kérdés, amit Isten az embernek feltett;- „Hol vagy?” (1Móz 3,8-13).

Hívlak! Találkozni akarok veled. Be lehet jönni! Vissza lehet jönni! Isten kérdései mögött ott van, mindig ez-az érthetetlen örök szeretete.

Visszajöhetsz, várlak, gyere!

Mint ahogyan kereste a tékozló fiút is.(Lk15,11-32).

Hova kerültél? Hova süllyedtél?

Isten kérdéseivel hívogat minket.

Előhívogat abból az állapotból, amibe Nélküle kerültünk.

A kaput becsaptuk magunk mögött!

Az Úr Jézusban, a távoli Isten egészen közel jött hozzánk.

Az a Jézus Krisztus, akiben ez a megbántott, megsértett Isten utánunk jött nagy szeretettel, egyoldalúan biztosít minket az Ő szeretetéről, és kegyelméről.

Jézus Krisztus utat taposott a mennyország kapujáig.

Kinyitotta a kaput, és azért jött utánunk, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.

Haza lehet jönni! Haza lehet találni!

„Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Róm 10,13).

Visegrád, 2012. december 01.

                                                Sok szeretettel:

                                                Móritzné Nagy Ilona     teológus-misszionárius

 

Sokszor úgy érzem...       / keresztyén ének - dalszöveg /
  
Sokszor úgy érzem összeroskadok / Többé nem lesznek jó és szép napok.

Nem süt rám a napsugár, nem lesz többé tél se nyár / Lelkem terhével egyedül vagyok
Éjszakák törnek rám, / És én úgy érzem megfolyt a magány.
Félelem, fájdalom / Kínozza lelkem, hogy el sem mondhatom

Megpróbáltam, hogy nagy dolgot teszek: / Minden emberhez nagyon jó leszek,
És ha megbántanak nem lesz szívemben harag, / Ez sem oldotta meg a terhemet.
Mit tegyek ezután? / Mikor tűnik fel újra a szivárvány?
Lesz-e még megoldás, / Vagy csak a négy fal vesz körül, semmi más?

Van egy út, amit Isten készített, csak ott lelsz nyugtot és békességet.
Ez az út a kereszt, ahol Isten Szent Fia minden emberért életét adta.
Még ma jöjj, ahogy vagy, hisz Jézus Krisztus téged is elfogad.

Félelem, fájdalom eltűnik végleg, s te élhetsz szabadon.

Az ének (zene+szöveg) szerzője Soproni János

(Kép: Kovács Krisztián-Vásár)

Ady Endre: Az élet 

Az élet a zsibárusok világa,
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!...


Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit, eszmény és szerető.
Aki bolond, holmiját olcsón adja,
Az okos mindig többet nyer vele,
A jelszó: egymást túl kell licitálni,
Ádáz versennyel egymást verve le!


A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kinál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.


Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,
Bolondok bizton, balgák szerfelett,
Eddig az ő példájukat követtem,
Ezután én is másképpen teszek,
Lelkem, szívem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
... De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem! ...