Jézus főpapi imájával fejezi be búcsúbeszédét és vezeti be közeli keresztáldozatát. Kéri mennyei Atyját, hogy dicsőítse meg őt, apostolait óvja meg a gonosztól és szentelje meg, híveit pedig őrizze meg egységben és vezesse az örök üdvösségre.
Jézus főpapi imája
"Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: "Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon.
Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.
Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem: és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett."
"Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból.
A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet.
Most tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tetőled van; mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tetőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el engem.
Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, és ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és megdicsőíttetem őbennük.
Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek.
Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás.
Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.
Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.
Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.
Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal."
"De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.
Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél" (János 17,1-23).
Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.
Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem: és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett."
"Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból.
A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet.
Most tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tetőled van; mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tetőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el engem.
Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, és ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és megdicsőíttetem őbennük.
Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek.
Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás.
Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.
Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.
Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.
Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal."
"De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.
Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél" (János 17,1-23).
Nagypéntek
Az emberi természetünk midig hajlamosít jelentéktelenné tenni, a győztest, az eredményest.
Jézus Krisztus Megváltó kínszenvedésén is szeretnénk túltenni magunkat.
Márpedig, a megdicsőülés felé vezető keresztúttal Isten megmutatta Önmagát.
Jézus megfeszítése délelőtt kilenc órakor történt (Mk 15,25).
A sötétség fényes délben kezdődött, és délután három óráig tartott.
Jézus Krisztus önként vállalt szenvedése hat óra hosszat történik.
A keresztnél állók félreértették Krisztus kiáltását: az "Éli" helyett "Éliáh"-t, vagyis Illést hallanak.
Krisztus kiáltásából kitűnik, hogy a küzdelmet - vállán a világ összes bűnével - egyedül kell megvívnia.
Nemcsak az emberek hagyták el, hanem úgy tűnik, hogy átmenetileg Isten is magára hagyja, a szenvedő Jézust.
A látszat ellenére természetesen, Isten teljes közösséget vállal egyszülött Fiával.
Isten jeladása a sötétség, a földrengés...
A természet gyásza ítéletesen, és élesen szemben áll, az emberek hűtlen, hitetlen, embertelen, kárörvendő, cinikus, gúnyos magatartásával.
A természet gyásza ítéletesen, és élesen szemben áll, az emberek hűtlen, hitetlen, embertelen, kárörvendő, cinikus, gúnyos magatartásával.
Jézus halála
"Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön.
Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott:
"Éli, éli, lamá sabaktáni!" azaz:
"Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?"
Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: "Illést
hívja."
Egy közülük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel,
nádszálra tűzte, és inni adott neki.
A többiek pedig ezt mondták: "Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse."
Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.
És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.
A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.
Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent
városba, és sokaknak megjelentek.
Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: "Bizony, Isten Fia volt ez!" (Mt 27,45-54)
Példátlan Krisztus önként vállalt halála, szenvedése értünk!
A "templom függönye kettészakad", ami jelzi, hogy ezentúl főpapi közvetítés nélkül, az ember maga járulhat az Isten elé.
A "sírok megnyílása", pedig jelképezi, hogy Jézus Krisztus legyőzte a halált, és megnyitotta a halál birodalmának kapuit.
A végső feltámadás, az Úr Jézus második, dicsőséges eljövetelekor fog megtörténni...
Megszólal Isten csodálatos hangú harsonája, és az Úr Jézus fenséges hangja szólít bennünket.
Testünk most gyenge, sok csalódást okoz, de amikor feltámadunk telve lesz dicsőséggel.
Pál apostol így ír róla:
"Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse ami elveszett"
(Lk 19,10).
A "templom függönye kettészakad", ami jelzi, hogy ezentúl főpapi közvetítés nélkül, az ember maga járulhat az Isten elé.
A "sírok megnyílása", pedig jelképezi, hogy Jézus Krisztus legyőzte a halált, és megnyitotta a halál birodalmának kapuit.
A végső feltámadás, az Úr Jézus második, dicsőséges eljövetelekor fog megtörténni...
Megszólal Isten csodálatos hangú harsonája, és az Úr Jézus fenséges hangja szólít bennünket.
Testünk most gyenge, sok csalódást okoz, de amikor feltámadunk telve lesz dicsőséggel.
Pál apostol így ír róla:
"...Teljes
a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te
fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála
az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus
által!" (1Kor 15,54-56)
Miért lett Isten emberré?
Miért jött az Úr Jézus?
Isten Fia, a Logosz öltött testet, nem az örök Atya.
A Jó Isten szeretete abban nyilvánult meg, hogy "adta", az Ő egyszülött Fiát.
A
Fiú szeretete - aki mint Isten Fia maga is Isten - pedig abban, hogy
tudatosan vállalta az áldozat szerepét, az emberiség megmentése
érdekében.
Jézus Krisztus útjának földi szakasza, az inkarnációval kezdődik, a megalázkodással, és a fölmagasztalással folytatódik.
"Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse ami elveszett"
(Lk 19,10).
Az első kérdés, amit Isten feltett az embernek: - "Hol vagy?" (1Móz 3,8-13)
Hívlak! Várlak! Találkozni akarok veled!
Hívlak! Várlak! Találkozni akarok veled!
Be lehet jönni! Vissza lehet jönni!
Isten kérdései mögött mindig ott van, ez az érthetetlen örök szeretet.
Visszajöhetsz, várlak, gyere!
Mint ahogyan kereste a tékozló fiút is, keres minket is. (Lk 15,11-32)
Hova kerültél? Hova süllyedtél?
Isten kérdéseivel egyfolytában hívogat bennünket.
Előhívogat abból az állapotból, amibe Nélküle kerültünk.
A kaput becsaptuk magunk mögött!
Az Úr Jézusban, a távoli Isten egészen közel jött hozzánk...
Az a Jézus Krisztus, akiben ez a megbántott, megsértett Isten utánunk jött nagy szeretettel.
Isten egyoldalúan biztosít minket mérhetetlen szeretetéről, és kegyelméről.
Az Úr Jézus utat taposott a mennyország kapujáig.
Kinyitotta a kaput, és azért jött utánunk, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.
Haza lehet jönni! Haza lehet találni!
"Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.
Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni"
(Zsid 13,8-9).
Az Úr Jézus üzenete így szól hozzánk a jelenlegi világunkban, és ezt hittel fogadjuk el:
"...Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön" (Mt 28,18).
A hajnal első sugarai egy fényes, nyitott ajtót ragyogtatnak fel a világosodó égboltozatra.
Egy fényes nyitott ajtót ragyogtatnak fel számunkra a lemenő napsugarak is.
"Miután régen sokszor és sokféleképpen
szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú
által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot
teremtette" (Zsid 1,1).
A JÓ ISTENÜNK ÁLDÁSÁT - KEGYELMÉT KÍVÁNJUK!
Kérjük együtt, hogy e lelki üzenet mindenütt fogékony, és nagylelkű szívre találjon.
Jó szívvel kívánok sok szépet, jót, és reményteljes várakozást - minden kedves Látogatómnak, és Olvasónak!
Visegrád, 2014. április 18.
Sok szeretettel és üdvözlettel:
Móritzné Nagy Ilona teológus-misszionárius
