VALAKI ITT JÁRT

NYÍLT LEVÉL

                                                                     

     

 

Áldott Ünnepeket Kívánok!

„Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek”- ami azt jelenti: Velünk az Isten” (Mt 1,23).

Drága Rita!  Drága Zsuzsika! 

Jó volna együtt tölteni a karácsonyt, elbeszélgetni veletek, leülni mellétek.

 De különösen, nagyon messze vagy  Zsuzsika, ezért egy közös levélben kereslek fel Benneteket.

 Kezdeném egy szép verssel,  Juhász Gyulától.

Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra régi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

(1902)

Tudom, hogy ezt a levelet a legjobb szándékkal olvassátok.

Sokszor kedvesen, vagy elnézően mosolyogtok rajtam.

Tulajdonképpen, valahol igazatok van. Az én világom, a mi világunk, sokszor idegen számotokra.

Tudjátok jól, és most Zsuzsikával kapcsolatosan különösen igaz ez.

Közöttünk, nemcsak a kilométerekkel mérhető távolság nagy, hanem az évtizedek is. 

Az én életem haladt, a mostani „világ” felé. 

Én abban a régi világban nőttem fel, amelyet Ti nem ismerhettek. Végeredményben, a világ kevés országa élte ezt meg.

.......De soha nem volt akadály, nem lehetett ok arra, hogy bizalmatlanok legyünk egymással szemben.
Most itt az alkalom, hogy ne csak szóban, hanem írásban is megköszönjem Nektek.

Mindig próbáltatok megérteni engem, és én ezután is igyekszem megérteni Titeket. 

Szeretném, ha még közelebb kerülnétek hozzám. Ezért írok Nektek.

Most mosolygok, és olyan jó érzés, Rátok gondolni, és egy régi karácsonyi hangulatot felidéznem.

Azon a télen nagyon sok hó esett, a  Karácsony előtti napon is.

Előző napon felgyalogoltunk, Gaszton kutyával a hegyre, valamint felmentünk, végig a Kálvária útvonalán is. Másnap, mikor itt voltatok, elindultunk együtt négyesben.

Óriási élmény volt az, hogy közben senki nem járt a hegynek ezen a szakaszán.
A hó, csaknem fél méteres volt. Az előző napi lábnyomaim, érintetlenek voltak.

.......Nagy öröm számomra mindig, ezen az úton végigmenni, de ha itt vagytok, Ti is mindig jókedvűen, indultok el velem.

A szabad levegőn való mozgás felfrissít, átalakít;- de ráadásul, ennek a helynek titokzatosan nagy varázsa van. Önkéntelenül megilletődve, lépeget az ember, és igyekszik magáévá tenni, ezt a világot. 
Mindez egy „másik világról” beszél. Kint zaj, tülekedés, taposás, csúf beszéd. Itt, bent csend, halkan kimondott szavak, a másik ember előrebocsátása. Nagy ellentét a két világ között. A saját életünk nehézségei, még fokozottabbá teszi a vágyunkat a boldogság, a szeretet, a nyugalom, a békesség után.

.......Karácsony napja volt. Dél körül járt az idő. A nap már akkor, ragyogóan kitekintett a nagyvilágba.  Együtt indultunk vidáman a Kálváriára. Élveztük az együttlétet, a nap frissességét, a levegő tisztaságát, és az erdő csendjét. Ahogy épp a tisztásra felértünk, hirtelen megálltatok, körülnéztetek, de senkit sem láttatok.

.......VALAKI  ITT  JÁRT? KI  VAN  ITT? – kérdeztétek csodálkozva.

.......Valaki itt járt!- mondtátok végül. Mikor megtudtátok, hogy az én előző napi lábnyomaim azok, és sértetlenül megmaradtak:- hirtelen olyanok letettek, mint kisgyermek korotokban.
Akkor:-Anya, a lábnyomaidba lépegetünk! - Itt ekkorákat léptél? - Itt meg mit csináltál, ennyit toporogtál körbe - körbe? - Itt ennyi ideig álltál? - Itt meg, elkezdtél szaladni? - Futunk mi is! - Szaladjunk Együtt!

.......Tudjátok, hogy milyen gyönyörködve néztelek Benneteket? Nem is sejtettétek, de az egész körülöttem lévő világ Bennetek ragyogott, mint egy tükörben. Szépek voltatok, tiszták, és átlátszóak, de több is annál. Csillogásotok megsokszorozta a nap fényét, és vidámságotok még jobban felüdítette a természetet.

.......VALAKI  JÁRT  ITT! Igen így van. Jézus Krisztus, ma is él, és itt jár.
Egyik reggel, a kertben friss lábnyomokat láttam a hóban. VALAKI ITT JÁRT!
Kérdéseitekre így tudok válaszolni. Csak nyomokat látok én is. De Isten világa szép, és jó.
Sérelem ér:- megvigasztal:- én megbecsüllek. Háborgok:- megcsendesít.  Haragszom:- megbékít, és még sorolhatnám...

.......Kedveseim! Féltve próbálom kísérni a sorsotokat, kedves féltéssel, és gyengéd szeretettel. Éppen ezért, ne vallassátok a hóban sorakozó nyomát az érkezőnek. Sose kérdezd mit hozott, sose nézd merről jön a nyomsor. Ha megérkezik, szívélyes szóval köszönj Rá, és engedd be.
Jézus Krisztus tudja, a Te szükségleteidet, Ő kedves féltéssel teszi mindezt, hogy életutadat bemérje.

Drága Ritának, Zsuzsikának, a gyönyörűséges kicsi unokámnak Akselnek , és Darszinak, valamint a családom minden tagjának, sok szeretettel kívánom mindezeket. Édesanya 

.......Békességet, boldogságot, Csengőszót és gyertyalángot!

.......Ajándékot, szeretetet s mindent, Ami fontos Nektek!

.......Ajtód elé fehér bársonyt: Békés, Boldog, Szép, Karácsonyt! Áldott Új Esztendőt!

Kedves Látogatóim!
Varázslatosan szép - Áldott - Békés - Boldog - Örömteli - Meghitt - Karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!
Áldott - Békés - Örömökben gazdag - Új Esztendőt!

Visegrád, 2012. december hó 18. napján

                               Sok szeretettel:
                               Móritzné Nagy Ilona   teológus-misszionárius

        

                                                                                                                                                                                             

AJTÓDON A KARÁCSONY KOPOG

            

        

Mivel közeleg a karácsony, ezért most egy csodálatos dal álljon itt.

Karácsonyi dal

Ha a tél beáll, és az ajtódon a karácsony kopog
Nyisd ki lelkedet, és a fényesség betölti otthonod.

Refr: A gyertya lángja égjen, és senki se féljen
Egy kevés nyugalmat adj nekünk Istenünk.
A gyertya lángja égjen, és senki se féljen
Egy kicsiny szerelmet adj nekünk Istenünk.

Ha a bánatod mint egy óceán, és nincsen egy sziget
Gondolj Énreám minden éjszakán, és elmegyek veled.

Refr...

Azoknak is akik semmit se kapnak
Azoknak is akik mindent befalnak.
Szóljon a dal, szóljon a dal mindenkinek!

Refr...4x

Annyi év távlatából, nem is gondoltam, hogy mennyire aktuális most is, ez a csodálatos dal.
Cserháti Zsuzsa az egyik legnagyobb, feledhetetlen magyar énekesnő volt.
Az Ő dalait hallgattam fiatal koromban.
Az Ő dalain nőttünk fel. Milyen sokszor hozott vigaszt számomra.
                           

A NÉGY ADVENTI GYERTYA

Négy gyertya égett az adventi koszorún.
Olyan csend volt, hogy hallani lehetett amit a gyertyák beszéltek.

Az első gyertya megpislant, és elkezdte:

a nevem:- BÉKE...öröm...

AZ ÉN LÁNGOM VILÁGÍT, DE AZ EMBEREK NEM TARTJÁK BE A BÉKÉT...

A lángja pislákolni kezdett, míg végül kialudt…

A második gyertya is rákezdte:

a nevem:- HIT...

DE AZ EMBEREK NEM AKARNAK TUDOMÁST SZEREZNI SEMMIRŐL, ÚGYHOGY HIÁBA VILÁGÍTOK ÉN IS...

Huzat támadt, és a gyertya lángja kialudt…

A harmadik gyertya szomorúan, és csendesen rákezdte:

az én nevem:- SZERETET...

MÁR NINCS ÉRTELME, HOGY VILÁGÍTSAK,

AZ EMBEREK FÉLRETOLTAK ÉS ELFELEJTETTEK...

És, a lángja sisteregve kialudt…

Egy kisfiú lépett a szobába ránézett a gyertyákra, és így kiáltott: „NEKTEK ÉGNI KELL!“

És, majdnem sírva fakadt…

Ebben a pillanatban megszólalt a negyedik gyertya is:- NE FÉLJ!... ameddig én égek, addig mindig van remény: 

a nevem:- REMÉNY...

ÉS, A KISFIÚ MEGGYÚJTOTTA RÓLA  A HÁROM KIALUDT  GYERTYÁT.

A REMÉNY lángjának soha nem szabad kialudnia…

Így a négy lángot:-

Békéét, Hitét, Reményét, és a Szeretetét őrizni kell mindörökre.

Béke - Hit - Remény - Szeretet

 

Advent, az éber várakozás Jézus Krisztus eljövetelére

Advent - maga az ünnep.

Mit is jelent az "Advent" szó?

Advent, Adventus Domini = Az Úr eljövetele, röviden: Úrjövet.

Az Úr kegyelemhozó eljövetelére való felkészülés időszaka.

Jézus születésének az ünneplésére (karácsony) való előkészület.

Az advent négy vasárnapot foglal magában.

Az adventi koszorún, az egymást követő vasárnapokon, mindig eggyel több gyertyát gyújtunk, meg: - ahogy közeledik a karácsony, úgy lesz mindig világosabb számunkra.

Az Advent jelentése"ünnepélyes megérkezés"

Karácsony előtt, négy vasárnapon át készülünk az Úr megérkezésére.
Az ünnepélyes megemlékezés, elsősorban személyes újra átélésre szólít.
Egyben a várakozás időszaka is, a lelki felkészülés ideje a Karácsonyra, Jézus születésére.

Az Advent ünnepe azonban nemcsak visszaemlékezés, hanem valóság.
Megünneplése tehát ezt jelenti: a hívők újra átélik az Isten eljövetele utáni vágyódást és a megtérést, amelyet ez az esemény előkészít.
Ezen a módon egyre mélyebben érzik át, Isten közeledését, a bennük lévő sötétségnek a fölszakadozását.

Az Úr eljövetelére emlékezünk meg az Adventben

Az Advent az Úr Jézus eljövetelének minden módját jelképezi, mindenekelőtt az Úr akkori, emberi alakban való világba lépését.
Történelmi Úrjövet:
Az Ószövetség várakozása Krisztus első (alázatos) eljövetelére "az idők teljességében".
Kegyelmi Úrjövet:
A hívő lélek várakozása folytonos (lelki) eljövetelére a Karácsonyban.
Eszkatologikus Úrjövet:
Mindig készenlétben lévő, éber várakozásunk az Úr Jézus Krisztus második (diadalmas) eljövetelére az Utolsó Napon.

A föld esztelen szerelmesei mégis, valóságos önkívületbe esnek bolond szenvedélyükben...

Semmit érő dolgokra, teremtményekre pazarolják szívük vonzalmát.
Nem, nem Istenem, nem lehet, hogy a földi szeretet legyőzze az Isten iránti szeretetet!
És, mi Úr Jézus, Téged csak kicsikét, és mértékkel szeressünk?

"Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom. örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!" (Fil 4,4-5)

E világ urai jönnek és mennek...de a mi Urunk uralma örök, és Ő visszajön!

"Az Ő hangja akkor csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: "Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is" (Zsid 12,26). 

Figyelmes, békés, szeretetteljes, éber várakozás, reményteljes virrasztás jellemeze készülődésünket a karácsonyra.

"Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja: sem az ég  angyalai,  sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is" (Mt 24,36-37).

"Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!" (Mt 24,44)

Legyél a BÉKE (öröm), a HIT, a REMÉNY, a SZERETET nagykövete!
Küld tovább családtagjaidnak, barátaidnak, és ismerőseidnek!

                                                                                                                                                             

Áldott Adventi ünnepeket!
VARÁZSLATOSAN SZÉP - ÁLDOTT - BÉKÉS - BOLDOG - ÖRÖMTELI - MEGHITT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDENKINEK!

Visegrád, 2012. december 07.

                                              Sok szeretettel:
                                              Móritzné Nagy Ilona teológus-misszionárius

VISSZAJÖHETSZ

Napjainkban a fiatalok várják az útbaigazítást, és a jövőbe mutatást. Mintaképet, és életcélokat keresnek. Olyanok, mint a gyönyörű új gépkocsik, amelyeknek minden része tökéletes, csak éppen benzin nincs a tartályukban. Külsőleg pompásak, de nincs semmi benső erőforrásuk.

Miért vagyunk üresek?

Megpróbáljuk feltölteni magunkat tudománnyal, és műveltséggel, jóléttel és élvezettel, és sok mással, amiről azt gondoltuk, hogy szükségünk van rá.

De továbbra is üresek vagyunk. Miért vagyunk üresek?

Mert a Teremtő önmagának alkotott; és soha nem találjuk meg a teljességet, és betöltöttség érzetét a Vele való közösség nélkül.

Azonban rájöttem, hogy nem vagyok egyedül...

Az egész emberiség velem, veled bolyong, mert ugyanazt keresi.

Nemzedékek óta rémült gyermekként rohangálunk egyik zsákutcából, a másikba.

Állandóan biztatjuk magunkat;- „Ez a helyes ösvény, ez visz minket a célhoz.”

De mindig tévedünk! Önelégültek, és büszkék vagyunk vívmányaink miatt.

Azonban hiába van fejünk teletömve ismerettel, ha a szívünk üres. Olyan épületeket emelünk, amelyek mellett Bábel tornya is hangyabolynak tűnik;- de vajon csökkent-e egy jottányival is a bennünk érzett üresség?

Isten szól a lelkiismeretünkben

Isten állandóan szólongat a lelkiismeretünkben, a Szent Lelke által, Isten beszél a Szentírásban, Isten beszélget a sötét helyeken, Isten szólt Jézus Krisztusban.

Isten kéri az embert, hogy forduljon vissza Hozzá.

A megtérés, a „megfordulás” gondolatával.

 

Segítenek-e megfejteni a kérdést, hogy miért is vagyunk itt?

Miért jött az Úr Jézus?

 „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse ami elveszett.”
(Lk 19,10).

Az első kérdés, amit Isten az embernek feltett;- „Hol vagy?” (1Móz 3,8-13).

Hívlak! Találkozni akarok veled. Be lehet jönni! Vissza lehet jönni! Isten kérdései mögött ott van, mindig ez-az érthetetlen örök szeretete.

Visszajöhetsz, várlak, gyere!

Mint ahogyan kereste a tékozló fiút is.(Lk15,11-32).

Hova kerültél? Hova süllyedtél?

Isten kérdéseivel hívogat minket.

Előhívogat abból az állapotból, amibe Nélküle kerültünk.

A kaput becsaptuk magunk mögött!

Az Úr Jézusban, a távoli Isten egészen közel jött hozzánk.

Az a Jézus Krisztus, akiben ez a megbántott, megsértett Isten utánunk jött nagy szeretettel, egyoldalúan biztosít minket az Ő szeretetéről, és kegyelméről.

Jézus Krisztus utat taposott a mennyország kapujáig.

Kinyitotta a kaput, és azért jött utánunk, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.

Haza lehet jönni! Haza lehet találni!

„Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Róm 10,13).

Visegrád, 2012. december 01.

                                                Sok szeretettel:

                                                Móritzné Nagy Ilona     teológus-misszionárius

 

Sokszor úgy érzem...       / keresztyén ének - dalszöveg /
  
Sokszor úgy érzem összeroskadok / Többé nem lesznek jó és szép napok.

Nem süt rám a napsugár, nem lesz többé tél se nyár / Lelkem terhével egyedül vagyok
Éjszakák törnek rám, / És én úgy érzem megfolyt a magány.
Félelem, fájdalom / Kínozza lelkem, hogy el sem mondhatom

Megpróbáltam, hogy nagy dolgot teszek: / Minden emberhez nagyon jó leszek,
És ha megbántanak nem lesz szívemben harag, / Ez sem oldotta meg a terhemet.
Mit tegyek ezután? / Mikor tűnik fel újra a szivárvány?
Lesz-e még megoldás, / Vagy csak a négy fal vesz körül, semmi más?

Van egy út, amit Isten készített, csak ott lelsz nyugtot és békességet.
Ez az út a kereszt, ahol Isten Szent Fia minden emberért életét adta.
Még ma jöjj, ahogy vagy, hisz Jézus Krisztus téged is elfogad.

Félelem, fájdalom eltűnik végleg, s te élhetsz szabadon.

Az ének (zene+szöveg) szerzője Soproni János

(Kép: Kovács Krisztián-Vásár)

Ady Endre: Az élet 

Az élet a zsibárusok világa,
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!...


Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit, eszmény és szerető.
Aki bolond, holmiját olcsón adja,
Az okos mindig többet nyer vele,
A jelszó: egymást túl kell licitálni,
Ádáz versennyel egymást verve le!


A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kinál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.


Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,
Bolondok bizton, balgák szerfelett,
Eddig az ő példájukat követtem,
Ezután én is másképpen teszek,
Lelkem, szívem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
... De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem! ...