ÁPRILY LAJOS: KIRÁLYASSZONY KERTJE

 

 Áprily Lajos:
Királyasszony kertje

Megálltam itt a nyugtalan világban
és vándor-párom, erre hoztalak.
Megállítottak a patakos erdők,
a vércsés sziklák és a várfalak.

Megkötözött a kép: a víz világa,
szálló hajó a torlódó vízen,
hősi tető, hol vadvirágcsokorból
harcos középkor és múlás üzen.

A királyasszony kertje... így nevezted.
A campanula nagyharanggal int,
magasra nő a kosbor, sose láttam
ilyen dús ibolyát és kankalint.

Tudod a jelt? A vén kaputoronyban
kibukkannak reá az őrszemek,
s királykisasszonyok a gesztenyésben
különös bókkal táncot lejtenek.

Karolj karomba, kedves, és ne rezzenj,
mikor az árnyék nagyra nő lilán
s a néma úton szembejön sötéten
szakállas arcú Zách Felicián.

Suhogó múlt és lélek itt az erdő,
bolyongóit már régen ismerem.
Ha vándorolgatok a csalfa csendben,
az Áruló is sokszor jön velem.

Nézd, ott lakott. Onnan nézett a vízre
s töprenkedett a véres hőskoron.
Amikor már nem volt egy hű vitéze,
bástyája lett a várhegy és a rom.

Zúgott a vádak fegyveres haragja,
ő néma úr volt és fegyvertelen.
Kemény hátát a kőnek megvetette:
Támadj, világ, támadj, történelem.

És hallgatásban csendet ért a lelke
zaj és dicsőség, vér s viszály után.
S csak nézte: évek s hullámok szaladnak
az áradó és lankadó Dunán.

A sziget népe emlékszik reá még,
még látják fényes aggastyán-fejét,
vén szálfa-testét, úgy, ahogy leírják,
akik kapálták még a szőllejét...

És most, a vesztett hegyvilág után, lásd,
reánk vár itt a völgy és fenn a rom.
Jöjj s mondd utánam halk asszony-szavaddal:
Jó itt nekünk az áruló-soron.

Jó itt az edző, nyugtató magasság,
a síkon lengeteg az életem.
Mindig hegy volt hazám és most a hátam
a sűrű multú hegynek megvetem.

Jöjj fel velem. Nézz hű szemmel keletre,
s fogóddz a hegybe, hogy most élni merj
s a zord szelekkel támadó időknek
bátor szívvel, de békésen felelj.

Figyeld a Dunán elfutó hajókat
és valld: az óra gyorsan illan el.
De amíg élsz, a múlt, a dal s az erdő
és az örök vágy emberré emel.

                                                                                                                  Visegrád,1938