A JÓ PÁSZTOR
Dávid zsoltára."Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára.
Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.
Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben" (Zsolt 23, 1-6).
CSÍKSOMLYÓI TÖRTÉNET
Ez egy elég hosszú és nagyon szép mese Erdélyről, a magyarokról, a székelyekről, és a csodákról.
"A Jó Isten Csíksomlyón osztotta szét világunkat a nemzetek között.
Azért, hogy a nemzetek ne civakodjanak a kék bolygó területei fölött.
Összehívta őket a csíksomlyói dombtetőre.
Ott, ahol a kápolna most áll, az Úr megáldotta a földet.
Ezért ott a föld mélyéből áradni fog örök időkig jóság energiája.
Tódultak a nemzetek minden felülről.
Jöttek északról és délről, keletről és nyugatról.
Lóháton, elefántháton és teveháton, ökrök vontatta szekereken.
Megteltek a közeli dombok népek sokaságával.
Bármennyien is voltak, egyre csak jöttek és úgy látszott, nem fogynak el soha.
A megérkezettek felsorakoztak egymás mellé.
Mindenki beszélte mindenki nyelvét. Fegyver nem volt senkinél, mert maga az Úr hívta őket, és az egész környéken jóság és békesség uralkodott.
A Sátán nem lépte át a Kárpátok gerincét, mert megtiltatott neki.
Amikor mindenki egybegyűlt, az Úr Isten felújította az emberekkel kötött szerződést.
Ennek jeléül gyönyörű szivárvány jelent meg hegyek fölött. Emlékeztette a világ nemzeteit a tízparancsolatra. Majd igazságosan szétosztotta a földet a népcsoportok között.
A következő intelemmel engedte útjukra:
"Szaporodjatok és sokasodjatok.
Népesítsétek be a földet mely néktek adatott. Uralkodjatok a föld állatai és növényei fölött.
Uralkodjatok igazságosan és céltudatosan jó gazda módjára!" (1Móz 1,26-31)
Aztán megáldotta az emberek sokaságát, és útjukra bocsátotta őket!
Figyelte, ahogy elvonulnak az égtájak irányába, mint a vándorhangyák.
Amikor az utolsó népcsoportot is elnyelte a messzeség, az Úrra rászakadt a sűrű csend és a néma magány. Akkor abban a pillanatban másvalaki azt hitte volna, hogy azt a helyet, a megáldott szent helyet nem adta még oda senkinek.
Mivel az Úr cselekedetei nem véletlenszerűek és céltalanok.
Ezért az Úr kiült a csíksomlyói dombra és várt. Várt türelmesen, tudta, kikre kell várnia.
Íme egy elkésett furcsa népcsoport közeledett a domb felé. Mezítlábas kisfiú tarka tehenet vezetett kötélen.
A tehén hátán egy kislány ült feje körül sokszínű virágkoszorú, és ismeretlen nyelven dalolt.
A dal beleolvadt a tájba és feloldotta a magányt. Mint az arany, ahogy felnemesíti az ötvözetet. Az Úrnak felvidult a lelke, mert bebizonyosodott, hogy minden a terv szerint megy, és már tudta kié lesz a megáldott föld!
- Kik vagytok ti? - kérdezte a gyerekeket.
A fiúcska lehajtotta fejét és hallgatott. Nem bírt szóhoz jutni a megilletődéstől.
A kislány egy csokor virágot nyújtott az Úrnak.
- Üdvözölve légy mi Urunk Istenünk! Én Magyar vagyok a testvérem Székely.
Messzi földről jövünk és eltévedtünk az úton.
Az Úr elfogadta a virágot és újra örült az ő lelkében, mert soha nem kapott ajándékot embertől.
- Hol vannak szüleitek? Túl gyöngék vagytok még ahhoz, hogy egy nemzet sorsát cipeljétek!
- Nincsenek szüleink, nem is voltak! - csilingelte a kislány.
- Honnan jöttetek? - faggatta tovább az Úr.
- Csillagösvényről. - szólalt meg a fiúcska is félénken.
- Országot akartok magatoknak?
- Azt akarunk Uram. De mivel mi még gyerekek vagyunk, adjál nekünk Apát és Anyát is, aki védelmezzen bennünket!
- Apát adjak, meg Anyát is? - kérdezte az Úr meglepetten.
- Igen, mert csak te tudsz adni! Te vagy a Mindenható, a jó és a könyörületes!
- Várjatok egy keveset, hadd gondolkodjak - mondta az Úr, és két tenyerébe hajtotta fejét.
Hosszasan gondolkodott. A két gyermek közben önfeledt játékba kezdett.
Nevetgélésük úgy hatott a dombon, mint ezernyi ezüst csengettyű.
- Mivel védtelenek vagytok, ártatlanok, és kedvemet lelem bennetek, ezért meghallgattam és teljesítem kéréseteket!
Íme itt van ez a föld, amit nemrég megáldottam.
Ezt az áldott földet, Erdélyt és Pannóniát nektek adom örök időkre! De mivel ellenségeitek megszaporodnak majd és sanyargatni fognak benneteket, tisztaságotok és jóságotok miatt - Ezért erős hitet és reményt adok nektek, amit itt, ezen a szent helyen, Csíksomlyón minden évben megerősítetek.
Apát is adok nektek, én leszek az Atyátok, mert én vagyok mindenek Atyja, a világ teremtője! Anyát is adok, a Szűzanyát, Máriát, Jézus Krisztusnak, a világ Megváltójának és szeretett Fiamnak Anyját!
Ő legyen a ti Anyátok és bajaitokban mindig őhozzá, kiáltsatok!
Csodálatos szépségű Asszony jelent meg, fehér ruhában, ragyogó fényben.
Lehajolt megsimogatta a két árvát, majd felemelte és keblére ölelte őket!
Azóta hosszú idő eltelt sok minden megváltozott, de egy dolog változatlan:
Minden pünkösdkor százezrek vonulnak ki Csíksomlyóra, a búcsú hegyére megerősödni hitben, és reményben.
Közöttünk van valóban nemzetünk Anyja, érezzük kezének simogatását, és azt a földöntúli boldogságot, ahogy szerető Anyaként keblére ölel bennünket."
Ez egy elég hosszú és nagyon szép mese Erdélyről, a magyarokról, a székelyekről, és a csodákról.
"A Jó Isten Csíksomlyón osztotta szét világunkat a nemzetek között.
Azért, hogy a nemzetek ne civakodjanak a kék bolygó területei fölött.
Összehívta őket a csíksomlyói dombtetőre.
Ott, ahol a kápolna most áll, az Úr megáldotta a földet.
Ezért ott a föld mélyéből áradni fog örök időkig jóság energiája.
Tódultak a nemzetek minden felülről.
Jöttek északról és délről, keletről és nyugatról.
Lóháton, elefántháton és teveháton, ökrök vontatta szekereken.
Megteltek a közeli dombok népek sokaságával.
Bármennyien is voltak, egyre csak jöttek és úgy látszott, nem fogynak el soha.
A megérkezettek felsorakoztak egymás mellé.
Mindenki beszélte mindenki nyelvét. Fegyver nem volt senkinél, mert maga az Úr hívta őket, és az egész környéken jóság és békesség uralkodott.
A Sátán nem lépte át a Kárpátok gerincét, mert megtiltatott neki.
Amikor mindenki egybegyűlt, az Úr Isten felújította az emberekkel kötött szerződést.
Ennek jeléül gyönyörű szivárvány jelent meg hegyek fölött. Emlékeztette a világ nemzeteit a tízparancsolatra. Majd igazságosan szétosztotta a földet a népcsoportok között.
A következő intelemmel engedte útjukra:
"Szaporodjatok és sokasodjatok.
Népesítsétek be a földet mely néktek adatott. Uralkodjatok a föld állatai és növényei fölött.
Uralkodjatok igazságosan és céltudatosan jó gazda módjára!" (1Móz 1,26-31)
Aztán megáldotta az emberek sokaságát, és útjukra bocsátotta őket!
Figyelte, ahogy elvonulnak az égtájak irányába, mint a vándorhangyák.
Amikor az utolsó népcsoportot is elnyelte a messzeség, az Úrra rászakadt a sűrű csend és a néma magány. Akkor abban a pillanatban másvalaki azt hitte volna, hogy azt a helyet, a megáldott szent helyet nem adta még oda senkinek.
Mivel az Úr cselekedetei nem véletlenszerűek és céltalanok.
Ezért az Úr kiült a csíksomlyói dombra és várt. Várt türelmesen, tudta, kikre kell várnia.
Íme egy elkésett furcsa népcsoport közeledett a domb felé. Mezítlábas kisfiú tarka tehenet vezetett kötélen.
A tehén hátán egy kislány ült feje körül sokszínű virágkoszorú, és ismeretlen nyelven dalolt.
A dal beleolvadt a tájba és feloldotta a magányt. Mint az arany, ahogy felnemesíti az ötvözetet. Az Úrnak felvidult a lelke, mert bebizonyosodott, hogy minden a terv szerint megy, és már tudta kié lesz a megáldott föld!
- Kik vagytok ti? - kérdezte a gyerekeket.
A fiúcska lehajtotta fejét és hallgatott. Nem bírt szóhoz jutni a megilletődéstől.
A kislány egy csokor virágot nyújtott az Úrnak.
- Üdvözölve légy mi Urunk Istenünk! Én Magyar vagyok a testvérem Székely.
Messzi földről jövünk és eltévedtünk az úton.
Az Úr elfogadta a virágot és újra örült az ő lelkében, mert soha nem kapott ajándékot embertől.
- Hol vannak szüleitek? Túl gyöngék vagytok még ahhoz, hogy egy nemzet sorsát cipeljétek!
- Nincsenek szüleink, nem is voltak! - csilingelte a kislány.
- Honnan jöttetek? - faggatta tovább az Úr.
- Csillagösvényről. - szólalt meg a fiúcska is félénken.
- Országot akartok magatoknak?
- Azt akarunk Uram. De mivel mi még gyerekek vagyunk, adjál nekünk Apát és Anyát is, aki védelmezzen bennünket!
- Apát adjak, meg Anyát is? - kérdezte az Úr meglepetten.
- Igen, mert csak te tudsz adni! Te vagy a Mindenható, a jó és a könyörületes!
- Várjatok egy keveset, hadd gondolkodjak - mondta az Úr, és két tenyerébe hajtotta fejét.
Hosszasan gondolkodott. A két gyermek közben önfeledt játékba kezdett.
Nevetgélésük úgy hatott a dombon, mint ezernyi ezüst csengettyű.
- Mivel védtelenek vagytok, ártatlanok, és kedvemet lelem bennetek, ezért meghallgattam és teljesítem kéréseteket!
Íme itt van ez a föld, amit nemrég megáldottam.
Ezt az áldott földet, Erdélyt és Pannóniát nektek adom örök időkre! De mivel ellenségeitek megszaporodnak majd és sanyargatni fognak benneteket, tisztaságotok és jóságotok miatt - Ezért erős hitet és reményt adok nektek, amit itt, ezen a szent helyen, Csíksomlyón minden évben megerősítetek.
Apát is adok nektek, én leszek az Atyátok, mert én vagyok mindenek Atyja, a világ teremtője! Anyát is adok, a Szűzanyát, Máriát, Jézus Krisztusnak, a világ Megváltójának és szeretett Fiamnak Anyját!
Ő legyen a ti Anyátok és bajaitokban mindig őhozzá, kiáltsatok!
Csodálatos szépségű Asszony jelent meg, fehér ruhában, ragyogó fényben.
Lehajolt megsimogatta a két árvát, majd felemelte és keblére ölelte őket!
Azóta hosszú idő eltelt sok minden megváltozott, de egy dolog változatlan:
Minden pünkösdkor százezrek vonulnak ki Csíksomlyóra, a búcsú hegyére megerősödni hitben, és reményben.
Közöttünk van valóban nemzetünk Anyja, érezzük kezének simogatását, és azt a földöntúli boldogságot, ahogy szerető Anyaként keblére ölel bennünket."
MEGMARADNI A SZERETETBEN
Az Úr Jézus mondja:
"Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást"
Az Úr Jézus mondja:
"Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást"
(János 15,16-17).
Az Úr Jézus új parancsolatot adott számunkra, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ő szeretett bennünket.
Ügyeljünk arra, hogy életünket, szavainkat, és cselekedeteinket mindig a szeretet sója ízesítse meg.
Ne kerüljük el azokat az embertársainkat, akiket lelki vagy testi fájdalom, szenvedés gyötör.
Álljunk meg, és mutassunk igazi érdeklődést irántuk.
Nyújtsunk segítő kezet számukra.
Ezért törekedjünk arra, hogy minden cselekedetünk, és szavaink örök értékűek legyenek.
Aki az Úr Jézus Krisztusban marad, az megmarad a szeretetben (Jn 15,9-17).
A "hit szeme"minden helyzetben, akár itt a földön, mind a mennyben meglátja Isten dicsőségét.
Az Úr Jézus új parancsolatot adott számunkra, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ő szeretett bennünket.
Ügyeljünk arra, hogy életünket, szavainkat, és cselekedeteinket mindig a szeretet sója ízesítse meg.
Ne kerüljük el azokat az embertársainkat, akiket lelki vagy testi fájdalom, szenvedés gyötör.
Álljunk meg, és mutassunk igazi érdeklődést irántuk.
Nyújtsunk segítő kezet számukra.
Ezért törekedjünk arra, hogy minden cselekedetünk, és szavaink örök értékűek legyenek.
Aki az Úr Jézus Krisztusban marad, az megmarad a szeretetben (Jn 15,9-17).
A "hit szeme"minden helyzetben, akár itt a földön, mind a mennyben meglátja Isten dicsőségét.
"Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!" (2Kor 13,13)
ÁLDOTT LEGYEN ÉRTE AZ Ő SZENT NEVE!
DICSÉRTESSÉK AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS!
Kérjük együtt, hogy e lelki üzenet mindenütt fogékony, és nagylelkű szívre találjon.
ISTENTŐL MEGÁLDOTT, BÉKÉS, SZERETETTELJES napokat kívánok minden kedves Látogatómnak, és Olvasónak!
Visegrád, 2014. július 08.
Sok szeretettel és üdvözlettel:
Móritzné Nagy Ilona teológus-misszionárius
